„Valami más, mégis ugyanaz” – Kilencedik hittantábor Kajárpécen
Zorán fenti sorai jutnak eszembe, ha visszatekintek az idei hittantáborunkra, a pandémiás helyzet ugyanis – mint annyi minden másra – erre is rányomta bélyegét. A tavalyi évben egyáltalán nem tudtuk megszervezni nyári táborunkat, idén azonban július 19. és 21. között újra együtt lehettünk felpéciek és kajárpéciek, evangélikusok és más felekezetűek, kisebbek és már konfirmáltak.
A három délutánon Jónás történetével ismerkedtünk, az áhítat és a téma megbeszélése után pedig – rendhagyó módon – szabadon választott tevékenység köré szerveződtek a csoportok. Voltak, akik néhány gitárakkord megtanulását tűzték ki célul, néhányan a telefonjuk kameráján keresztül próbálták más szemmel nézni a jól ismert templomot és környezetét, szép felvételeket készítve, sokan pedig a barátságukat kifejezve karkötőket készítettek és ajándékoztak egymásnak, de egyedi festésű pólót és díszített gyertyát is magukkal vihettek a tábor végén a résztvevők.
Több, már konfirmált fiatal a közösségi szolgálat jegyében segített a konyhai teendőkben és a kisebbek koordinálásában. Éhségünket idén óvatosságból nem a gyülekezeti tagok házi finomságai, hanem bolti péksütemény csillapította, egy hűsítő fagyiért pedig még Felpécre is hajlandóak voltunk elzarándokolni. Nagy örömünkre új segítők és új résztvevők is erősítették a csapatot idei táborunkban.
A „valami más” mellett azonban a legfontosabb „mégis ugyanaz” maradt: a Szentlélek ajándékaként átélhettük, hogy Krisztusban mindnyájan egyek lehetünk – nem csak ezen a három délutánon.
JCsCs