Az örömhír krónikásai
Minden tábor végén az első szó, ami megfogalmazódik bennünk: a hála. Hála – a Szentlélek hívó szaváért, amely Felpécről, Kajárpécről és környékéről 27 gyermeket és fiatalt gyűjtött össze a három délután folyamán; a segítőkért, akik lelkesedésükkel, kreativitásukkal és ötleteikkel segítették a program megvalósulását; a háttérben munkálkodókért, akik imádsággal, süteménnyel, a terep előkészítésével vagy anyagilag járultak hozzá az alkalomhoz; a jó időért, amely lehetővé tette, hogy birtokba vegyük a tágas templomkertet is.
Az idén augusztus 5–7. között – immáron kilencedszer – megrendezett hittantábor a korábbi évek alkalmaival több hasonlóságot is mutat, hiszen a program felépítése: a kezdő áhítat, éneklés és témafelvezetés, a csoportmunka, az uzsonna, a rövid kirándulás és játék mind újra és újra felbukkanói elemei a délutánoknak. Az ökumenének is évek óta jól működő példája az alkalom, hiszen mind a gyermekek, mind a segítők között évek óta római katolikus testvérek is vannak.
A korábbiaktól eltérően azonban most nem egy konkrét bibliai történetet vagy egy személy életét dolgoztuk föl, hanem kicsit a „színfalak mögé nézve” magukkal az örömhír krónikásaival, vagyis az evangéliumok szerzőivel illetve az evangéliumokkal foglalkoztunk. Az kezdő áhítatsorozat a 2019-es év igéjét járta körül: „Törekedj békességre és kövesd azt!” (Zsolt 34,15) Mind az áhítatokat, mind a témafelvezetést vetített képek segítették. A délutáni munka három vegyes korcsoportban folyt. Voltak, akik csak egy-egy napon próbálgatták szárnyaikat, és voltak, akik eleinte csak a szüleik kezét fogva „merészkedtek el”, másnapra azonban már önállóan vettek részt a programokon. Egy fiatal a középiskolai közösségi szolgálatát töltötte segítőként a táborban.
A rövid kirándulásra mindig a tábor helyszínén, Kajárpécen, vagy a közelben kerül sor. A szőlőhegy, a határ, a közeli halastó és a felpéci evangélikus templom meglátogatása után idén egy Árpád-kori templom alapjait, és más későbbi régészeti leletet is rejtő Sas-hegyre zarándokoltunk, ahol a nemrég felállított kereszt egy példás közösségi összefogást és az Isten iránti hálát hirdeti. Visszafelé sétálva benéztünk a felújítás alatt lévő katolikus templomba, ahol megtudtunk néhány érdekességet az éppen zajló restaurátori munkálatokról.
A tavalyi Activity után idén egy nagy, közös Honfoglaló társasjátékban mérhették össze tudásukat kicsik és nagyok bibliai és egyéb furfangos, beugratós kérdésekkel.
A tábor zsidó és magyar táncházzal, illetve már a szülőkkel közös, személyes áldással zárult.
JCsCs