Jer, örvendjünk, keresztyének
Luther írásaiból mindennapi áhítatra
Szentháromság ünnepe utáni kilencedik hét – E világban – nem e világból
Kedd
Övé a hatalom!
Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Zsolt 127,1)
Házadat Isten hadd építse s igazgassa. Mit kontárkodsz bele az ő művébe? Nem rád, hanem őrá tartozik a gondoskodás. Aki a ház gazdaura, az hadd gondoskodjék. Sok szükséglete lehet egy háznak, ám az Isten nagyobb, mint a ház. Ki az eget, földet betölti, csak meg tud elégíteni egy házat, ha egyszer gondjaiba veszi, s dicséretét elfogadja.
Nem mintha Isten tiltaná a munkát. Az embernek igenis dolgoznia kell, de a megélhetést nem szabad a saját munkánknak tulajdonítani, hanem egyedül Isten jóságának és áldásának. Mert ahol az ember a saját munkájának tulajdonítja, ott azonnal felüti fejét a fukarság és aggodalmaskodás, amelyik azt hiszi, hogy sok munkával sokat lehet szerezni, így aztán sokszor éppen az ellenkezője esik meg: egyesek tengernyit dolgoznak, s kenyérre is alig telik nékik. Mások viszont könnyen veszik a munkát, mégis ömlik hozzájuk a bőség. Mindez azért van, mert Isten magának akarja a dicsőséget, amint hogy az előmenetelt is ő adja egyedül. Te ugyanis szánthatsz-vethetsz akár ezer évig, s megteheted a világ valamennyi dolgát – egyetlen fia-fűszálat se tudsz a földből előhozni. Isten azonban minden te munkád nélkül is, amíg te alszol, füvet teremthet a magocskából, s reá – tetszése szerint – magvak sokaságát.
Gondod vagyon, Uram,
Mi gyarló éltünkre,
Életünkben való
Minden szükségünkre;
Még annak előtte,
Hogysem rá gondoltunk,
El vagyon rendelve
Felségednél dolgunk.
Kiadó és jogok...