Jer, örvendjünk, keresztyének
Luther írásaiból mindennapi áhítatra
Szentháromság ünnepe utáni huszonkettedik hét – A győzedelmes egyház
Szerda
Harc után győzelem
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. (Zsolt 110,1)
A próféta úgy jellemzi Krisztus országát, hogy az szüntelen hadban áll. Mert hiszen azt mondja: „amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.” Lehet, hogy ez nekünk nem tetszik. Mi úgy gondolkodunk, hogy ilyen királynak nem kellene annyi ellenséget megtűrnie, hanem egyetlen szempillantásban el kellene bánnia velük. – Meg is teszi majd, de idejében. Amíg élünk, szüntelen a harc. Emberi okoskodás, tulajdon testünk, halál, ördög és mindenféle romlás üldöz szorongató rettentéssel. Azért, aki keresztyén akar lenni, jól gondolja meg, és legyen tisztában azzal, hogy mire vállalkozik.
Harc nélkül nem lehetsz a Krisztus híve. Azért mikor fenekedik és dühöng az ellenség, azt mondom: így van ez jól. Mert olyan Királyunk van, akit örökösen támad a világ, ördög, bűn és halál. Lehetetlen, hogy Krisztusnak ellensége ne legyen. Országa a harc országa. A másik életben majd békességünk lesz, itt azonban harc a sorsunk.
Izrael még nem juta
A szép Kánaánba,
Őt a puszta tájakon
Sok csalódás várja:
Ide-oda megy, vonul,
Háborogva tárad,
Egyik ellenség után
Rá a másik támad.
Kiadó és jogok...