Jer, örvendjünk, keresztyének
Luther írásaiból mindennapi áhítatra
HÚSVÉT UTÁNI MÁSODIK HÉT – MISERICORDIA DOMINI
A JÓ PÁSZTOR
Vasárnap:
Jn 10,12–16
Én vagyok a jó pásztor. (Jn 10,14)
Ez az ige csupa vigasztalás, mert gyönyörű képben érteti meg, hogy kicsoda Jézus, mi az ő tiszte, s milyen érzülettel van hozzánk.
Kegyelemmel van hozzánk, s mi erre mindig bátran hivatkozhatunk. Hiszen éppen arra kereszteltek meg, s az evangélium hozzá a pecsétes igazolvány, hogy én a Krisztus kedves báránya vagyok. Jó pásztor ő, aki megkeresi elveszett juhocskáját. Nem a törvény szerint bánik velem, nem követel, nem hajszol, nem fenyeget és nem ijesztget, sőt, csupa édes kegyelmet gyakorol. Maga száll le hozzám, vállára vesz, s nékem csak engednem kell, hogy hordozzon. Mért félnék hát akár a törvény mennydörgő rettentéseitől, akár az ördögtől? Hiszen Annak védelmében nyugszom, aki mindenét nekem adja, hordoz, megtart. Míg báránya maradok, míg Pásztoromat meg nem tagadom, s tőle botorul el nem szakadok – addig nem veszhetem el.
Oltalmazza Krisztus
Az ő szent egyházát,
Miként a jó pásztor
Saját juhocskáját.
Aki a Krisztusnak
Igéjét hallgatja,
Lesz is arra néki
Szorgalmatos gondja.
Kiadó és jogok...