„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” – Hálaadás a kajárpéci gyülekezetben
Többszörösen adtak hálát a kajárpéci evangélikus gyülekezet tagjai 2013. október 13-án, vasárnap. Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1788-ban szintén a Szentháromság ünnepét követő 20. vasárnapon szentelték fel a gyülekezet jelenlegi templomát. Továbbá éppen száz évvel ezelőtt készült el az orgona és a szószékoltár, melyet Orlay Petrics Soma Jézust a Gecsemáné kertben ábrázoló képének másolata díszít. (A eredeti oltárkép a győri Öregtemplomban látható.) Szöveg: Jerabek-Cserepes Csilla, fotó: Edl Szilvia
Az alkalmon együtt ünnepeltek a testvéregyházak és a szomszédos települések gyülekezeteinek tagjai, a korábbi lelkészek családtagjai, a civil szervezetek, valamint Kajárpéc önkormányzatának és intézményeinek vezetői.
Az istentisztelet liturgiai szolgálatában részt vett Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese, Jankovits Béla nyugalmazott esperes, a gyülekezet előző lelkésze, valamint Smidéliusz András jelenlegi lelkész.
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a meghívón is szereplő 90. zsoltár verse alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy e földi hajlék, a templom mellett a mi másik, legfontosabb hajlékunk maga az örökkévaló Isten, akihez – ahogy erről maga a zsoltáros is bizonyságot tesz – számtalanszor fordulhatott menedékül az ő népe már az első jeruzsálemi templom megépítése előtt is, s fordulhatunk hozzá mi is, megtapasztalva az ő kegyelmét és szeretetét. A prédikációt követően a gitársulisok tagjai szolgáltak ifjúsági énekekkel és József Attila megzenésített soraival.
Az istentiszteletet követő közgyűlésen elhangzott a templom építésének története (melynek figyelemreméltó momentuma, hogy a templom mindössze húsz hét alatt készült el, bizonyítva a gyülekezet hitét és az összefogás erejét), és röviden képet kaphattunk az elmúlt évtizedekben történt felújítási és építési munkálatokról is. Az egyházmegye valamint az egyházkerület képviselőinek, illetve a polgármester köszöntő szavai után Jankovits Béla tárt fel – többek között – néhány érdekes adatot az anyakönyvek több évszázadot átölelő bejegyzéseinek összesítéséből.
Szintén a közgyűlés keretein belül került sor arra, hogy Vikár Tibor kajárpéci származású tanár, helytörténész, jelenleg a zalaistvándi gyülekezet felügyelője személyesen is átvegye a nemrég neki ítélt, pedagógusoknak járó Gyurátz Ferenc-díjat.
És hogy ne szálljon el teljesen a szó, a sok adatot és információt az a képes összeállítás tette igazán életszerűvé és emlékezetessé, amely az elmúlt kerek száz év eseményeit, pillanatképeit villantotta fel az ünneplő gyülekezet számára. (Ez a zenés összeállítás hamarosan a gyülekezet honlapján is megtekinthető lesz.)
A jubileumi alkalomra emlékként – egyben a környezetvédelem jegyében – a gyülekezet egyik tagjának templomról készült grafikáját ábrázoló vászontáskák készültek.
Az alkalom a kultúrházban tartott szeretetvendégséggel zárult, ahol ki-ki a megterített asztal mellett folytathatta a múltba való visszanézést, vagy éppen tervezhette a gyülekezet jövőbe mutató terveit. Vikár Tibor kalauzolásával pedig lehetőség nyílt a helytörténeti múzeum megtekintésére.
